Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


♥Life♥

 

 
Furcsán jó vele. Ijesztő. Megijeszt, hogy több mint barát. De mégsem szerelem ez. Egy különleges barát. Több, s kevesebb néha. Nem egy egyszerű ember, nem egy egyszerű kapcsolat. Összekuszálódtak a szálak...

Hiányzol. Napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. Hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem. Igaz, sokszor veszekedtünk, de akkor is hiányzol az életemből. Néha, azon gondolkozom elmondom. De mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. És mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol. Nagyon!
Mondd hogy mindent felforgattam, vagy hogy mindent elrontottam. Csak azt ne mondd, hogy nem voltam hatással az életedre.
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Bocsánatot kérni, vagy megbocsátani. Változni, vagy változtatni. Elengedni, vagy magunkhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod vagy a szerelmed legyen..
Tetszel nekem, pedig nem kellene így lennie. Van valami a szemedben, a mosolyodban, valami varázslatos. Tudod mikor a legjobb? Amikor közönyös képet vágsz, amikor mogorva vagy, mert olyankor nincs benned semmi kedvemre való. Azt hiszem azokban a pillanatokban el tudom hitetni magammal, hogy nem is tetszel és akkor végre szabad lehetek egy kicsit, csak pár percre, amíg el nem mosolyodsz, mert megláttál egy lányt, aki nem én vagyok.
Ha engem kérdeznek, mindenki életében van olyan pillanat, amikor tehetetlennek érzi magát. És csak a remény és a hit van neki. Aztán történik valami. Valami, ami túl komoly ahhoz hogy megértsük, és örökre megváltozik minden..
Mindig valami lehetetlent szeretnék, olyasmit, amit nem lenne szabad kívánnom.
Nemrég rájöttem, hogy magamnak is jól tudok hazudni.
Végül is, az, hogy szeretünk valakit, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másiknak viszonoznia kell az érzéseinket. Az érzés csak egyszerűen ott van.
Mért változott meg minden? Mért lettünk idegenek? Az órákig tartó beszélgetések, nevetések vagy az ugratások hová lettek? Hol vannak a mosolyok? Hol vannak a sértődések? Hol vagyunk mi, és mért megyünk el egymás mellett?
 
 
Az illata. Nem a szeme vagy a járása, mégcsak nem is a hangja, hanem az illata. Mikor elment mellettem nem néztem a szemébe. Nem akartam a szemébe nézni, mert azt hittem fájni fog. Még a testéről is elkaptam a tekintetem, nem akartam látni a mozgását. A zajokat kizártam, így a hangját sem kellett hallanom. De nem számoltam valamivel... valamivel ami milliónyi emléket csalogatott elő a szívemben gondosan lelakatolt dobozból. Az illatával.
Ha nem érzed, nem érzed. Én semmit sem tehetek. Csak tudd, volt egy hülye, ki tiszta szívből szeretett..
Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a pillanatban, ahogy megláttalak.
Egy nap majd minden jó lesz és semmi sem fog fájni. A szerelem megtalál, a csatatér kiürül és aki szeret a te oldaladon emeli fel a fehér zászlót a nyakadba borulva. Egy nap majd kisüt a nap. De nem ma. Ma nem. Csak holnap, vagy azután. Vagy talán soha. De a remény ami életben tart, hogy eljöhet az a nap.
A gondolat, hogy talán nem láthatom azokat a szemeket...nehéz megállni, hogy ne sírjak..
A mennybe vitt, de a poklot is láttam minden nap..
Nézz tükörbe, nézd meg ki lettél..Lehet állati jó, de te embernek születtél..
 
Mikor a mese véget ér, a mosoly is megszűnik..
Vannak emberek, akiket csak úgy megrugdosnék..csak úgy lazán jóindulatból..
Ha hívja az éjszaka, tudom úgyis menne ,hogy rossz fiú talán ez izgat ennyire benne..:/
"Ne hidd, hogy hiányzol csak jó lenne, ha itt lennél. Ne hidd, hogy szeretlek csak több vagy az életemnél.Ne hidd, hogy féltelek, csak aggódom Érted, hisz nélküled semmit sem ér az élet! "
-De miért panaszkodsz? Miért nem örülsz inkább?
-Ugyan minek? Nem lehetek a jelene, nem lehetek a jövője...
-Akkor annak örülj, hogy a múltja vagy!
" Ha valaki megkérdezné, milyen emberrel szeretnék lenni, csak annyit mondanék: olyannal, aki megérti, hogy nem vagyok tökéletes.."
 
 

"Elfogadtam, hogy nincs Fogtündér. Megtudtam,hogy nincs se Húsvéti nyuszi,se Mikulás. Feldolgoztam, hogy nincs Jézuska se, és hogy én sose lehetek Hercegnő..De, hogy még Te is itt hagysz, mintha csak egy kitalált dolog lettél volna a többivel együtt az életembe, ezt nem tudom elfogadni.."
" Nem ismersz! Nem tudod mire vagyok képes! Egyszerűen fogalmad sincs min mentem keresztül, mit éltem át mit láttam és mit halottam! El nem tudod képzelni hányszor sírtam át az éjszakákat és hányszor álltam talpra a pofonok után! Hidd el, több vagyok mint amit magamból mutatok! Én is tudok ütni, sőt erősebbet mint gondolnád! Én is tudok fájdalmat okozni és tudok szemét lenni! Én veled ellentétben küzdöttem, harcoltam és soha nem adtam fel! Úgyhogy jól vigyázz, nézd meg kivel kezdesz mert én nem félek a tűztől! Én játszom vele! "

" Gyűlöllek! Teljes szívemből gyűlöllek.. Felégetném az emlékeket amik hozzád fűznek. Eleregetném a füstjét, csak vigye a szél minél messzebb. Csak valaki magyarázná meg, hogy lehet hirtelen a pokolra kívánni embert. A csatát te nyerted, de a mi háborúnk még tart. És nem álomvilágban zajlik. Lennt a porban, koszos Földön, emberek közt. "
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.